Címkefelhő
  • -(1)
Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
© Blogger.hu Template - Another Sun Flower. Blogger Template by blogger.hu
2017 szeptember 9, szombat

8.rész

Az elmúlt két hónapban minden a lehető legjobban alakult. Az iskolában jól megy a tanulás és már amiatt sem kell aggódnom hogy bárki tudomást szerez Angiról,hisz mindenki azt hiszi hogy ő a húgom. Emily a tavaszi szünet óta teljesen felderült,az okát még nem akarta elárulni,de azt mondta,amint véget ér az iskola,megtudom. Valamiért olyan érzésem van,hogy ennek a jókedvnek köze lehet egy fiúhoz. De majd kiderül.Ezenkívül Peter és én teljesen elválaszthatatlanok lettünk. Benne minden megvan, amit egy tökéletes pasitól el lehet várni. Ráadásul rajong értem és Angiért is. Már szinte olyan érzés mintha mi hárman egy család lennénk. Anya nem igazán örül neki hogy Peterrel vagyok. Azt mondja hogy annak nem lesz jó vége,ha mi esetleg szakítunk és hogy amúgy sem stimmel vele valami. Persze tudom,hogy csak azért mondja,mert nem szeretné ,hogy még egy fiú megbántson. De tudom,hogy Peter sosem tudna megbántani. Jut eszembe már csak két hét és vége az iskolának. Már csak az érettségi vizsgák vannak hátra és végre végetérnek a középiskolás évek és elfeledhetem azt a sok szörnyűséget ami velem történt.

Máma átjön Peter,hogy együtt tanuljunk a vizsgákra. Persze aztán még játszott kicsit Angivel is. Annyira aranyosak voltak együtt,hogy muszáj volt egy képet csinálnom róluk. Miután Peter elment és lefektettem Angit,odaültem a géphez és az aznap készített képet néztem. Közben odajött anya is,hogy szóljon ,ideje lenne lefeküdni.

-Rendben anya,mindjárt megyek.-mondtam neki kicsit fáradt hangon-De előtte nézdd meg ezt a képet. Hát nem aranyosak így együtt,ahogy játszanak?

-De,tényleg nagyon aranyosak.-mosolyodott el-De valami olyan furcsa ezen a képen.-tűnődött el anya.

-Micsoda?

-Angi és Peter.Nagyon hasonlítanak egymásra,mármint az arcvonásaik. Akár azt is hihetnénk hogy a bátyja,ha nem tudnánk ,mi az igazság.

-Tényleg milyen érdekes.De mostmár megyek aludni-mondtam majd besétaltam a szobába.

Elalvás előtt még azon tünődtem, hogy milyen véletlen egybeesések vannak az életben. Eddig észre sem vettem hogy mennyire hasonlítanak. Nem tudom megmagyarázni,hogy miért,de ettől az észrevételtől hirtelen olyan rossz érzésem lett,de biztos csak a fáradtság teszi.


2017 szeptember 3, vasárnap

7.rész

Tegnap kezdődött el a tavaszi szünet és majdnem mindenki  az osztályból elutazott valahova.Anya is ma utazott el ,igaz ,hogy ő munkaügyben.Így egyedül maradtam Angivel,nem is baj,mostanában az iskola miatt egyébként sem tudtam vele annyit foglalkozni mint előtte. Délután ki is vittem  a parkba kicsit levegőzni,aztán amikor már kezdett álmosodni, hazavittem.Ezután már nem igazán alakultak jól a dolgok.Este tíz körül Angi belázasodott és egyszerűen nem tudtam sehogy  sem lejebb vinni a lázát.Őszintén kezdtem bepánikolni.Anya többszáz kilométerre volt,Emily elutazott a családjával,nekem meg nincs jogosítványom,pedig valahogy be kell vinnem Angit orvoshoz.Ekkor eszembejutott.Peternek megvan a jogsija és itt lakik a szomszédban,ő az utolsó reményem.Gyorsan felhívtam és ő már öt perc múlva ott is volt.Gyors beszáguldottunk a kórházba,ahol kiderült higy csak elkapott egy kisebb náthát, úgyhogy egy szuri után jobban is lett.Miután hazaértünk, behívtam Petert egy teára.

-Köszönöm hogy segítettél,nélküled nem tudom,hogy mi lett volna.

-Ezt nem kell megköszönni.Barátok vagyunk ,természetes hogy segítünk egymásnak.-mosolygott rám-Csak azt nem értem, anyukád hogy hagyhatta csak így egyedül itthon a kislányát?-kérdezte kicsi rosszalással.

-Ez nem ilyen egyszerű,mint ahogy hiszed.-próbáltam menteni a helyzetet.

-De igen,ilyen kis gyereket nem hagy magára egy hétre az anyja.-vágott vissza.

-De nem is ő az anyja!-csúszott ki véletlenül a számon.De amint rájöttem ,hogy mekkora ostobaságot csináltam,rögtön a szám elé kaptam a kezemet,de tudtam hogy ebből már nem menthetem ki magam.

-Ezt meg hogy érted?-nézett rám csodálkozva.

-Megigéred,hogy amit most mondok,senkinek nem mondod el?

-Igen.Megigérem.

-Angi az én lányom.Két évvel ezelőtt megerőszakoltak még Madriban és aztán rá pár hétre kiderült higy terhes vagyok és most itt vagyok egy több mint egy éves kislánnyal egyedül és azt sem tudom mihez kezdek később.-fakadtam sírva.

-Sajnálom.De nem vagy egyedül, itt van anyukád és Emilyre és rám is mindig számíthatsz.-próbált megnyugtatni.

-De nem érted.Engem sosem fog senki nőként szeretni.Mégis kinek kellene egy olyan lány,akinek  már gyereke van.

-Nekem igen.-válaszolt halkan.

-Tessék?-töröltem le a könnyeimet.

-Nekem kellesz.Sarah én szeretlek téged,akár gyerekkel akár gyerek nélkül.-mondta majd magához húzott és megcsókolt.Ez a csók olyan nyugalommal töltött el,amit már rég kerestem. Egyszerűen nem akartam ellenkezni.Semmi más nem történt köztünk azon az éjjelen.De éreztem hogy mi már egymáshoz tartozunk.Végül a karjaiban aludtam el.

***

Emily éppen egy kávézóban ül a szüleivel,amikor egy ismerős fiút pillant meg.Egy lánnyal ücsörgött az egyik sarokban.Biztos volt benne ,hogy ő az a srác,akivel emailen beszélgetett.Ezért hirtelen felált és azt mondta a szüleinek,hogy visszamegy a szállodába,de közben csak elbújt az utcán az egyik fa mögé és onnan figyelte őt.Hirtelen valaki megszólította.

-Ismered?-kérdezte az idegen fiú.

-Kit?-nézett rá értetlenül.

-Azt a fiút,akit annyira figyelsz a sarokban.-nevette el magát.

-Nagyon feltünő?-kérdezte félénken.

-Eléggé.

-A fenébe.-mérgelődött Emily  és el akart menni,de a fiú utána szólt.

-Nincs kedved beszélgetni egy fagyi mellett?

-Hát nem is tudom....

-Na,meghívlak.

-Rendben.-adta be végül a derekát Emily.

Emily nagyon jól érezte magát ezután.Kiderült hogy a fiút Federicnek hívják és hogy az év nagyrészében ő is Párizsban lakik az anyukájánál.Emily szinte el is felejtette a fiút a kávézóban amikor pittyeget valami ,erre Federic elővette a tabletjét és azon pötyögött valamit.

-Most mit csinálsz?-kérdezte Emily.

-Ne haragudj,csak azt hittem hogy végre visszaírt az a lány akivel emailen beszélgettem.De csak apukám írt.-mondta csalódottan.

-Ki ez a lány?-kiváncsiskodott.

-Még ősszel ismertem meg Párizsban,egy álarcos Partyn,de akkor még annyira félénk voltam hogy nem mertem neki bemutatkozni,úgyhogy csak név nélkül kezdtünk beszélgetni Emilen.De aztán megkérdezte hogy nem találkozhatnánk-e egyszer személyesen álarc nélkül,én meg úgy bepánikoltam hogy azt hazudtam neki,hogy van barátnőm és ezután már nem válaszolt,akármit írtam neki.

Emily erre megkönnyebülten felnevetett,mert rájött hogy ő az a lány akivel Federic beszélgetett,de egyenlőre még nem akarta elárulni ezt neki.De kieszelt egy tervet.

-Azt a helyet én is ismerem és hallottam higy jövő suli végén tartanak még egy ilyen partyt,menj el hátha megint ott lesz a lány.-tanácsolta Federicnek.

-Te zseni vagy.-lelkesedett-köszönöm a beszélgetést,de most rohannom kell haza.Szia!-mondta ,majd vidáman elfutott.

Emily aznap este mosollya az arcán aludt el,mert tudta hogy a újra láthatja a fiút,akit megszeretett.Bár egyben félt is a találkozótól.


2017 szeptember 2, szombat

6.rész

-Micsoda?-nézett rá csodálkozva Peter.

-Igen,nézd csak!-mutatott a legalsó névre Rob-És ami még érdekesebb hogy az elmúlt évben 6 iskolából tanácsolták el.

-Ez még semmit nem jelent.-mondta kicsit idegesen.-Mást nem tudunk róla?

-Egy pillanat.......és itt is van a teljes anyaga.

-Ez legális egyáltalán?-kiváncsiskodott Peter.

-Kell az infó vagy sem?

-Igaz.Jólvan ,lássuk.-egyezett bele.

Fél óráig tartott mindent végigolvasni,végül Peter falfehér arccal leült az ágyára és csak maga elé bámult.

-Nem tudom elhinni,hogy ő lenne az a lány.-szólalt meg egyszer csak Peter.

-Pedig minden stimmel,te is láthattad.-válaszolt Rob.

-Tudom,de egyszerűen hihetetlen,hogy az a szegény lány akit 2 éve idiótaságból megerőszakoltam ,ő most pont a szomszédban lakik és hogy az a kislány a képen az én lányom.

-Most mihez kezdesz?Megmondod neki?-érdeklődött Rob.

-Nem tehetem,akkor minden esélyem elveszne.

-Milyen esélyed?-nézett rá értetlenül.

-Az esélyem arra hogy egyszer viszonozza az érzéseimet.Én szerelemes vagyok Sarahba.-bökte ki végül  és kisétált a szobából.

Újabb hetek teltek el a suliból,már kezdem úgy érezni hogy talán ebben a suliban megtaláltam az a nyugalmat amit már két éve hiányolok az életemből.Mindenki elhitte hogy Angi a húgom,szóval ezért sem aggódok már annyira.Peter és Emily miatt már annál inkább.Peter az elmúlt hetekben nagyon furcsán viselkedik,mintha megzavarodott volna.Ráadásul úgy viselkedik,mintha a védelmezőm lenne.Mindig a nyomomban van és ha már egy apró veszélyt észlel azonnal próbál ,,biztonságba helyezni".Őszintén érdekelne hogy miért csinálja ezt.Emily pedig teljesen összetört,amikor a beszélgetőpartnere bejelentette,hogy van barátnője.A sulin kivül sehova sem mozdul ki,otthon ül és búslakodik,amit szintén nem értek,de ennek ma megpróbálok utánajárni.Suli után rögtön le is támadtam.

-Emily!Nincs kedved átjönni hozzánk?

-Most nem,sajnálom.-mondta és már majdnem faképnél hagyott,amikor hirtelen támadt egy ötletem ,amitől tuti visszafordul.

-Csak azt akartam elmondani neked,hogy terhes vagyok,de ha ennyire nem érdekel....

-Micsoda?-futott vissza hozzám-De hogyan....és mikor......és egyáltalán kivel....-hebegett össze vissza.

-Emily nyugi!Csak füllentettem,hogy végre beszélj velem.Mert mostanában te is és Peter is furán viselkedtek,és egyikőtök sem mondja el hogy miért.-fakadtam ki végül.Már tényleg nem tudom mit kezdjek velük.

-Hála az égnek!-sóhajtott megkönnyebülten.-Sajnálom hogy így viselkedek ,de annyira beleéltem magam abba a beszélgetős kapcsolatba a fiúval ,hogy sokk-ként ért a bejelentése.Azóta nem is beszéltem vele és most próbálom elfelejteni,de ez nagyon nehezen megy, ezért viselkedek mostanában így.-sírta el magát.

-Idővel könnyebb lesz,hidd el!-próbáltam nyugtatni.

-Honnan tudod? Még sosem voltál szerelmes senkibe.-vágta hozzám.

-Ez nem igaz,de most nem erről van szó.Csak szeretnék segíteni neked.

-Köszönöm.-mondta majd megölelt.-De kibe voltál szerelmes?

-Nem fontos.-tereltem a szót.

-Sarah......

-Akkor sem mondom meg.-makacsoltam meg magam.

-Nem is kell,már tudom is hogy kibe vagy szerelmes. Peterbe,te szereted őt.-kezdett el ugrándozni.

-Nem mondhatod el neki!Igérd meg!

-Megigérem!-tette a szívére a kezét aztán mosolyogva átölelt.


2017 augusztus 31, csütörtök

5.rész

Ma érkeztünk vissza a nagyiéktól.Egy hetet velük töltöttünk így az ünnepek előtt és jó érzés hogy előttük nem kell Angit eltitkolni,sőt még örülnek is neki, ha láthatják.Karácsonykor még én is picit azt érzem hogy gyerek vagyok.Vagyis ami azt illeti nem sokáig számítok már hivatalosan sem gyereknek,ugyanis holnap leszek 18 éves.Anya elviszi Angit magával,úgyhogy én áthívhatom Emilyt és Petert egy kicsit ünnepelni.Nagy meglepetésemre Peterrel átjött az egyik haverja is ,akit még sosem láttam.

-Sarah vagyok.-mutatkoztam be a fiúnak.

-Én Rob,Peter gyerekkori barátja.-rázott kezet velem.

-Mi járatban vagy itt errefele?-kérdezte Emily.

Itt mintha nem tudta volna pontosan miért is van itt,olyan zavarodottan nézett Peterre,aki meg ettől nagyon ideges lett.

-Hahó?-probáltam megtörni a csendet.

-Uh,úgy elkalandoztam.Igazából munkaügyben vagyok itt és amíg nem tudok saját lakáyt fizetni,addig Peteréknél húzom meg magam.-mondta megkönnyebülten.

-Akkor üdv itt Párizsban.-mosolygott rá Emily.

Nekem nem stimmel itt valami,de most nem akarok ezzel foglalkozni.Megnéztünk egy filmet,aztán kikisértem Emilyt ,mert neki már mennie kellett.Mikor visszamentem a nappaliban Peter csodálkozó arcával találtam szembe magamat.

-Hog hogy még sosem említetted hogy van egy húgod?Az előbb a mosdót kerestem és véletlenül a szobájában kötöttem ki.-kérdezte.

Hirtelen azt hittem hogy itt vége van mindennek,de szerencsére eszembe jutott hogy miért ne mondhatnám azt hogy Angi a húgom,ezzel egy csomó problémát megoldanák.

-Igazából nem tartottam fontosnak.-válaszoltam magabiztosan.

-Te tényleg furcsa lány vagy.-nevetett Rob.

-És hány éves?-érdeklődött Peter.

-Kicsivel több mint egy.

-Nagyon aranyos azon a képen a szobában amin te tartod,majd egyszer ,,bemutatsz" neki engem?-lelkesedett Peter.

-Majd meglátjuk.-feleltem kicsit bizonytalanul.

-Oké.

Nemsokára ők is elmentek és végre én is lepihenhettem

Később Peter szobájában:

-Haver,szerinted az én lányom is ilyen aranyos mint Sarahnak a húga?

-Szerintem minden baba cuki.-nevette el magát.

-Még kb ugyanannyi idős is lehet.Milyen különös.

-Igen,az.-gondolkodott el Rob.-De mostmár aludjunk,hulla vagyok.Holnap pedig utánanézünk azoknak a Párizsi lányoknak akik két éve még Madridban laktak.

-Rendben.Az jó lesz.

1 héttel később:

-Gondoltad volna hogy több mint száz 50 ilyen lány él Párizsban?-kérdezte Rob a képernyőt bámulva.-És majdnem mind fekete hajú.Várj csak!

-Mi történt?-kérdezte Peter.

-Nem fogod elhinni,a listán van a szomszéd lány is ,a hogy is hívják,Sarah ,igen ő.

-Micsoda?


2017 augusztus 30, szerda

4.rész

-Megtaláltam azt a lányt,akit megerőszakoltam.

A vonal másik felén síri csend lett,aztán kisidő múlva ismét megszólalt a fiú.

-Biztos vagy benne?

-Teljesen biztos.Minden stimmel:az idő,a hely és a lánynak éppen olyan fekete haja van mint amilyenre emlékszem.

-És hol találkoztál vele?

-Egy bárban.

-És hogy hívják ?-fagatta tovább barátját.

-Azt nem tudom.

-Az hogy lehet?

-Úgy,hogy ez egy álarcos party volt,amin megismerkedtünk.Ott mesélte el nekem a történetét.És rögtön tudtam hogy ő az.

-És mihez akarsz most kezdeni?

-Meg akarom őt találni.-jelentette ki határozottan Peter.

-Minek?Több mint két év telt el azóta,semmit nem teszel jóvá azzal,ha megtalálod és bocsánatot kérsz tőle.-próbálta lebeszélni.

-Igaz,csakhogy köt még valami ahhoz lányhoz,azon az éjszakán kívül,amit én is csak most tudtam meg.

-Mi lenne az?

-Egy kislány.Annak a lánynak lett egy gyereke tőlem.Muszáj megtálnom őket.

-Haver,egy hét és ott vagyok.Segítek megkeresni őket.

-Köszönöm.

Hétfőn az iskolában:

Rögtön letámadtam Emilyt,hogy kifagassam a partyn történtekről.Emily vidáman mesélt a tigris maszkos fiúról,aki végül egészen hazáig kisérte,de a nevét nem volt hajlandó elárulni,viszont adott neki egy email-címet amin keresztül tudnak beszélgetni.

-Ez remek.Nagyon örülök neki ,hogy ilyen jól sikerült a party.-öleltem meg őt.

-Köszi.Na de most te jössz?

-Velem semmi nem történt-mondtam vigyorogva.

-Hiszi a piszi.Feltünően jó kedved van és olyan mintha teljesen máshol lennél gondolatban.Ráadásul a szemeid is csillognak.Csak nem az a szines maszkos fiú az oka hogy ilyen boldog vagy?

-Ilyenre ne is gondolj többet.Én nem lehetek szerelmes.-komorodtam el.

-Miért?Mert van egy kislányod?Attól még jogod van a szerelemhez.

-Inkább erről ne is beszéljünk.-próbáltam lezárni a témát.

-Miről ne beszéljünk?-szólt közbe Peter.

Na már csak ő hiányzott,gondoltam magamban.

-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte.

-Persze.-egyeztem bele és intettem Emilynek hogy nem sokára megyek én is utána.

-Figyelj-kezdte a mondandóját-tudom,hogy a kettőnk kapcsolata nem indult éppen zökkenőmentesen,de szeretnék tiszta lappal kezdeni ,hátha tudnánl barátok lenni.

-Miért szeretnél jóban lenni velem?-néztem rá gyanakvóan.

-Mert jófejnek látszol és mindenkinek kellenek a barátok.

-Na jó,legyen.De nem kotnyeleskedsz az életembe.-nyujtottam kezet neki.

-Rendben.....haver!-nevette el magát majd megrázta a kezem.Furcsa,de megint azt a megnyugtató érzést éreztem mint az ölelés után a partyn.Ez hogy lehet?

Ezután minden folyt a megszokott kerékvágásban,kivéve hogy mostmár nem csak Emily ült velem ebédnél hanem Peter is.És mint kiderült nem is olyan rossz fej ő,mint ahogy először hittem.De azért nagyon vigyázok hogy ő végképp ne tudjon meg semmit Angiről.

 


2017 augusztus 29, kedd

3.rész

3 hónap telt el,mióta elkezdődött az iskola.Emilyvel egyre jobban elvagyunk,sürűn átjön hozzánk és a titkomat is őrzi,ahogy megígérte.A szomszéd fiú,Peter már nem jön oda hozzám és nem követ a  hazfele úton,de órákon mindig rajtakapom hogy titokban engem néz.Nem tudom,vajon miért csinálja ezt.Jut eszembe,máma elmegyünk este egy klubba Emilyvel hogy kicsit kikapcsolódjunk.Már az idejét sem tudom,hogy mikor voltam utoljára ,,bulizni".Este 8-kor megjelent Emily két álarccal a kezében ,én meg csak néztem rá értetlenül.

-Kiderült hogy az a klubb zárva van a héten,de aztán megláttam egy szórólapon hogy egy másik klubban álarcos partyt tartanak-hadarta mosolyogva.

-Hát nem is tudom.....

-Légyszi,annyira szeretnék már kicsit kikapcsolódni-kérlelt boci szemekkel.

Végül belementem,mert hát mi baj történhet egy álarcos partyn,ahol senki sem ismerhet fel.Nem sokkal miután megérkeztünk,Emily szóba elegyedett egy tigrismaszkos fiúval,tehát egyedül maradtam.Vagyis nem sokáig,mert nekem is akadt beszélgető partnerem,akinek egy igazán idétlen csupaszín álarca volt,ami az egész arcát takarta.Egy idő után kicsit személyesebb témák felé kanyarodtunk és hát mivel már volt bennem egy kis alkohol és úgyse tudja ki vagyok és én sem hogy ő ki ,ezért elkezdtem neki a múltamról beszélni.

-Tehát ez már a 7.suli amibe jársz két éven belül?-csodálkozott-De hogy hogy?

-Tudod ez egy elég szomorú történet és elég hosszú is.

-Van időm.-mondta nevetve.

-2 ével ezelőtt történt Madridban.Akkoriban még ott éltünk.Egyik nap nagyon későn ért véget a zongoraórám és egyedül kellett hazamennem a sötétben.Egy idő után úgy éreztem,mintha valaki követne.Elkezdtem sietni,de egyszer csak valaki rámvetette magát és megerőszakolt.Hiába sikítoztam ,senki nem jött segíteni.Reggel az egyik szomszéd talált meg a földön heverve eszméletlenül.-itt tartottam egy kis szünetet.

-Nagyon sajnálom.Dehát ez miben függ össze azzal hogy ennyiszer kellett költöznöd?

-Pár héttel később kiderült hogy terhes vagyok.-sóhajtottam egy nagyot.-És hát az iskolák nem szivesen tanítanak egy olyan lányt,akinek 17 éves már kislánya van.

-Ez elszomorító.De ha megengedsz még egy kérdést,miért nem vetetted el annak idején a babát?

-Nem volt szivem megölni a gyerekem ,majd ha egyszer apa leszel te is megérted.

-Lehet.

-De nekem lassan haza kell mennem.Köszönöm a beszélgetést.

-Én köszönöm.-mondta mosolyogva ,aztán hirtelen megölelt.Nem tudom miért,de mély megnyugvással töltött el ez az ölelés és mire feleszméltem már el is tünt.

Később Peter szobájában:

-Hello Haver,hogyhogy ilyen későn hívsz?Talán valami baj van?

-Az nem kifejezés!-mondta ijedt hangon.

-Haver megijesztesz,mi történt?

-Megtaláltam a lányt,akit megeröszakoltam....


2015 október 28, szerda

2. rész

Másnap nem akartam iskolába menni, de muszáj volt. Így felkeltem, felöltöztem majd kicsit játszottam Angival utána elindultam az iskolába. Utolsó órán túrázni mentünk egy közeli erdőbe, pechemre persze lemaradtam és eltévedtem. Már húsz perce bolyongtam és kiabáltam, de csak még messzebb kerültem a jó úttól.Hirtelen megláttam egy kisállatot amitől megijedtem.El akartam futni, de megcsúsztam a sáron és valakinek a karjaiban landoltam. Persze ki más is lehetett volna mint Peter.

-Ritkán kapok el ilyen gyönyörű lányokat.-mosolygott.

-Köszönöm. De nem kellett volna elkapnod.

-Nagyon sajnálom a tegnapit. De csak jobban meg akartalak ismerni.

-Ne akarj.-néztem rá szúrós tekintettel.

-Nem tudom mit tettem ellened,de nagyon sajnálom akármi is legyen az.Ha akarod végleg békénhagylak.

-Peter, nem haragszom rád,hanem félek tőled.-ekkor a kezem elé tettem a kezem.

-Félsz? De miért?

-Tudod mit,felejtsd el amit mondtam.-fordultam el tőle.

Ekkor ő megfogta a kezem,közel húzott magához és meg akart csókolni, de hirtelen megjelent az osztály és visszamentünk az iskolába.

Már hazafelé tartottam amikor egy fekete göndör hajú lány futott utánam.

-Várj Sarah! Ott hagytad a naplód az iskolába. -nyújtotta át nekem a virágokkal díszített barna könyvet.

-Nagyon köszönöm ő,hogy is hívnak!

-Emily Thomson.

-Örülök hogy megismertelek -mosolyogtam-de most mennem kell.

-Tudom, már biztos vár Angi.

Hirtelen megtorpantam és félelem költözött a szemeimbe.

-Te elolvastad a naplóm?

-Nem, csak nyitva hagytad ott a padodon, és azt olvastam el. Sajnálom -sütötte le a szemét.

-Akkor mostmár mindent tudsz, tudod hogy van egy lányom és azt is hogymegerőszakolt valaki.Gondolom most mindenkinek el fogod mondani. -szomorodtam el.

-Nem mondom el senkinek, de csak egy feltétellel.

-Mi lenne az?

- Szeretném ha barátok lennénk.

-Csak ennyi?- mosolyodtam el.

-Igen. Tudod nekem nincsenek barátaim, mert különcnek tartanak.

-Hát mostmár van egy. -mosolyogtam.

-Ennek örülök. -mosolygott.-most megyek haza.

-Nem akarod most megismerni Angit?Mert akkor esetleg most eljöhetnél hozzánk.

-Tényleg?

-Igen. De csak akkor ha akarod.

-Persze, persze. -ugrott a nyakamba.

Ezután elindultunk a házunk felé, közben elég jól megismertük egymást. Lassan hazaértünk és Bementünk,anyukám még nem volt otthon, de ez nem is nagy baj, elég hosszú lesz ezt elmagyarázni neki.

Emily nagyon sokat játszott Angival délután, de mikor már kezdett sötétedni akkor hazament. Én pedig megetettem, megfürdettem majd lefektettem Angit és énekeltem neki egy dalt. Miután elaludt leültem az ágyamra és írtam a naplómba. Ezután engem is elnyomott az álom.

 


2015 augusztus 26, szerda

1.rész

Hát elérkezett ez a nap is,szeptember 1-je van tehát irány az új suli.Nyomtam egy puszi Angi arcára majd beültem a kocsiba és anya elvitt a suliba.

-Kincsem vigyázz magadra! -szólt utánam anya.

-Rendben. -mondtam majd rohantam is be, szerencsétlenségemre rögtön beleütköztem egy srácba

és elestem.Persze ő rögtön felsegített,akkor tudtam csak igazán megnézni. Gyönyörű kék szemei voltak és fekete haja mint nekem. A testalkata izmos, tehát tökély pasi. De állj!Miket beszélek?

-Nem tudsz figyelni magad elé?-adtam a hisztist.

-De hisz te jöttél nekem! -védte meg magát.

Erre én a leggyorsabban távoztam a helyszínről,és bementem az osztályba. Tanítás után gyalog kellett hazamennem mivel anyának tovább kell bennmaradnia a munkahelyén.Szóval elindultam és már majdnem

hazaértem amikor újra össszefutottam a délelőtti sráccal. Egy ideig némán sétált mellettem majd megszólalt.

-Új lány vagy?

-Igen-válaszoltam.

-Erre felé laksz?

-Szerinted? -bunkóztam.

-Meddig akarod azt tettetni hogy ilyen kibírhatatlan vagy? -szegezte nekem a kérdést.

-Figyelj még csak nem is ismersz,nem tudod milyen volt a múltam, szóval most tegyél meg egy szívességet és hagyj békén! -vágtam a fejéhez és bementem a házba.

 

*Másnap *

Ma átmegyünk az egyik szomszédunkhoz anyával. Furcsa,két hónapja lakunk itt és csak most hívtak át minket.Nem volt több időm ezen gondolkozni, mivel éppen megszólalt a csengő jelezve hogy kezdődik az első óra.Elég unalmasan teltek ezután az órák.Utána pedig azonnal hazaindultam,közben halottam ahogy a rossznyelvű csajok mindenfélének elhordanak. Rossz érzés, de így a jó.Nem szabad hogy bármit megtudjanak Angiról.Nem sokkal azután miután hazaértem már indulnunk kellett a szomszédba.Persze oda is Angi nélkül. Bementünk a házba és a cseleültettek a nappaliba. Hatalmas a házuk és csodaszép. Sokkal szebb mint a miénk.

-Örülök hogy megismerhetem magukat!-ült le velünk szembe egy középkorú nő.

-Mi is örülünk! -mosolygott anyukám.

-Ő biztos a lányod -nézett rám -tényleg nagyon csinos, nem csoda hogy a fiam meg akart hívni.

-A fia-csodálkoztam.

-Igen,várj lehívom.Peter kérlek gyere le!-kiáltotta mire

lesétált a tegnapi fiú.Én hirtelen felpattantam és az ajtó felé indultam, mire Peter utánamfutott és megfogta a karom.

-Engedj el,most!

-Kérlek maradj! -nézett rám kölyökkutya szemekkel.

-Megmondtam hogy szállj le rólam, te meg áthivatsz az anyukáddal.Most mondom utoljára, ne gyere a közelembe! -kiabáltam rá majd kirohantam a házból.


2015 augusztus 14, péntek

Prológus

Sziasztok!

Ez az új blogom. Sajnos egyéb okok miatt képeket nem tudok hozzá rakni,de azért remélem tetszeni fog.Na akkor bele is kezdek.


Sarah Montgomery vagyok 17 éves és nem rég költöztünk Párizsba,a szerelem városába.De nekem ez csak egy újabb hely ahonnan lehet hogy hamarosan mennünk kell.Anyukám elvált apukámtól,így most anyuval élek. Testvérem nincsen,csak egy egy éves kislányom. Ő az oka annak hogy az elmúlt egy évben hatszor költöztünk. Mivel eddig akárhol megtudták hogy anya vagyok azonnal kicsaptak.Mondván rontja az iskola hírnevét. De nehogy azt higyj bárki hogy én egy buta kis fruska vagyok akinek meggondolatlanságból lett gyereke.Alig voltam 16 amikor megerőszakolt valaki, akinek a kilétét a mai napig nem tudom. Próbálom elfelejteni ezt, de még az álmaimban mindig kísért.Ebben a városba talán megtalálom a megnyugvást, vagy olyan történik velem ami végleg összetör?